HTML

MOME BLOG

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (korábban Magyar Iparművészeti Egyetem, Iparművészeti Iskola, Magyar Iparművészeti Főiskola) blogja

2008.01.09. 17:34 MOME

Kassák Lajos

Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887. március 21. – Budapest, 1967. július 22.) író, költő, műfordító, képzőművész. Autodidakta költő és képzőművész volt. Patikussegéd apa és mosónő anya gyermekeként látta meg a napvilágot a felvidéki Érsekújváron. Bár szülei taníttatni akarták, a gimnáziumi tanulmányait félbe hagyta, hogy lakatosinasnak állhasson, segédlevelet szerzett. Szakmunkásként 1904-ben Budapestre költözött, ahol vasmunkásként angyalföldi gyárakban dolgozott. Részt vett a szakszervezetek politikai harcaiban, majd tagja lett az MSZDP-nek. 1905-ben számos alkalommal sztrájkot szervezett, emiatt többször elbocsátották. 1909-ben gyalog, pénz nélkül Párizsba ment. 1910-ben hazatoloncolták. A műveltség- és helyesírásbeli hiányosságok ellenére szívósan küzdött a megjelenésért. Első verse 1908-ban látott napvilágot, első novelláskötete pedig 1912-ben (Életsiratás). Ekkor már túl volt élete meghatározó élményén, az 1909-ben kezdődött gyalogtúrán, mely Párizsba vitte – ennek az útnak az eseményeit, az út során szerzett benyomásait is feldolgozta az Egy ember élete című többkötetes önéletrajzi művében (1927–1935). 1915-ben jelent meg első verseskötete (Éposz Wagner maszkjában), s ugyanebben az évben elindította első folyóiratát, A Tett címmel, melyet egy év múltán háborúellenessége miatt betiltottak. A Tanácsköztársaság alatt az írói direktórium tagja volt, ám a Kun Bélával folytatott vitái arra késztették, hogy távolságot tartson a bolsevik irányzattól, ugyanakkor soha nem tagadta meg baloldaliságát, és egész életében nem választotta szét a művészt és a társadalomért felelős embert. Saját magát, világképét, de még művészetét is ezzel a két szóval jellemezte: a szocialista ember. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ott jelentette meg a Ma című folyóiratának új számait. 1926-ban tért haza Magyarországra, ahol Dokumentum (1927) és Munka (1927-1938) címmel szerkesztette továbbra is független, baloldali, avantgárd szellemű folyóiratait. Az Egy ember élete című nagyszabású önéletírása a Nyugat folyóírat hasábjain jelent meg először folytatásokban 1927 és 1933 között. Könyvalakban történt publikálása után perbe fogták az 1918-19-es részek miatt. (1945 után viszont új kiadásban már meg sem jelenhetett a mű utolsó nagy fejezete, mely éles bírálattal szólt a Tanácsköztársaság kulturpolitikájáról.) 1935-től rendszeresen írt a Népszavába és a Szocializmusba is. 1945-ben Fodor Józseffel együtt szerkesztette az Új Időket. 1947-1948 közt a Tanács Alkotás című lapnak is szerkesztője volt. Kassák 1945 után a Szociáldemokrata Párthoz közel álló szellemiségű, de teljesen független Kortárs c. folyóiratot szerkesztette, 1949-ig, amikor betiltották. 1947-től újra bekapcsolódott a pártéletbe, az SZDP Művészeti Bizottsága elnöke lett. 1948 januárjában országgyűlési képviselő volt. 1948-ban átigazolták az MDP-be, de 1949-től művei már nem jelenhettek meg. 1953 szeptemberében, az Írószövetség párttaggyűlésén kritizálta az MDP kultúrpolitikáját, ezért kizárták a pártból. Ettől kezdve évekig nem publikálhatott, Szénaboglya c. önéletrajzi jegyzeteit halála után adták ki. Csak 1956-tól térhetett vissza a művészeti életbe, az Írószövetség közgyűlésén beválasztották az elnökségbe. 1957 után íróként a "tűrt", képzőművészként gyakorlatilag a "tiltott" kategóriába tartozott, egy 1961-es kivétel után sem Párizsba, sem Rómába nem engedték ki saját kiállítására. 1958-tól a párizsi Magyar Műhely c. kiadvány fiatal emigráns szerkesztői (Albert Pál, Bujdosó Alpár, Nagy Pál, Papp Tibor) Kassák munkásságát állították lapjuk és saját munkásságuk középpontjába. Róla elnevezett díjat is kiadtak, külföldi és hazai avantgárd költőket és képzőművészeket kitüntetve. Kassák Lajos-díjat kapott - többek között - Erdély Miklós, Tandori Dezső, Szkárosi Endre, Petőcz András. (Természetesen a Magyar Műhely meghívására sem utazhatott külföldre.) Újabb, kis példányszámban kiadott verseskötetei: Mesterek köszöntése (1965); Üljük körül az asztalt (1968).

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mome.blog.hu/api/trackback/id/tr43291123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.